Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

isten dicsősége a természetben Hétfő, augusztus 10 Olvasd Zsoltárok 19:1-8

“Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsolt. 19:1.)

TVAPÉJBGYENLŐSÉG éjszakája volt. Alaszkában, az Északi Sarktól nem túl messze, az éjféli nap fényében egy kis csoport keresztyén ment hazafelé a templomból az éjféli istentisztelet után.

Mikor a gyülekezet egyik tagja megkérdezte a lelkész feleségét, hogy szeret ott fenn északon élni, az igy -válaszolt: "‘A nyár gyönyörű itt. De az első télen, máikor itt voltunk, úgy éreztem, hogy nem fogom tudni elviselni a sötétséget és a hideget. Aztán egy nap az üzletbe mentem egy szomszéddal. Fölnézett az égre s a sóik miriád csillagra. Aztán ég felé emelve karját igy szólt: “Úgy tűnik, hogy Isten olyan közel van télien.”

“Most már könnyebb elviselni a hideget és sötétséget, mert megtanultam, hogy a csillagokra nézzek.” És a kis csoport keresztyén haladt tovább, s köziben csodálattal nézték az éjféli napot, mely ott ragyogott magasan az égen, a fák teteje fölött. Ők is közel érezték magukat Istenhez, amint fennhangon együtt mondták a tizenkilencedik zsoltárt.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, ihless minket, hogy megláthassuk a Te nagyságodat kezed munkájában. Engedd, hogy igy felülemelkedhessünk kicsinyes bajainkon és nehézségeinken. Engedd, hogy Hozzád közel lehessünk, és megérezhessük a Belőled áradó örömöt és békességet. Krisztus nevében, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Nem kell a sötétségtől félnünk, ha a mli-énk Krisztus, a világ világossága. Nall Frances (lllionois)

Napi bibliaolvasás — Énekek Éneke 5:1-16