Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

A csüggedés leküzdésének útjai Hétfő, julius 27

Olvasd: I Királyok 19:1-9 és Apostolok Csel. 23:5-11

“ő (Illés) könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most oh Uram, vedd el az én lelkemet.” (I. Kir. 19:4.)

FENYŐFA alatt Illés hozzánk is beszél, mert a mi

életünkben is tannak idők, mikor csüggedtek és gyengék vagyunk.

Mint fiatal misszionárius egy éjjelijáratu hajóval utaztam Cantonból Hong Kongba. Az alsó fedélzeten, a fedélköz utasok tömegéhen ülve, arra gondoltam, hogy a hajón én vagyok az egyetlen keresztyén, és ezéirt fáradtnak és szomorúnak éreztem magam. Megpillantottam akkor a szomszédos kínait, amint egy kis könyvet húzott elő, hogy elkezdje estéli áhítatát. Rájöttem, hogy ő is keresztyén. Megértettem a néma figyelmeztetést.

Néha a vallásos önzés veszélye fenyeget, mikor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az egyedüli keresztyének egy bizonyos társaságban. De ha figyelmünket önmagunkról Istenre irányítjuk, akkor megtanuljuk elmondani: “Ez a sajnálkozás, ez az egyedüTiségi érzés az én gyengeségem. Az idegenek között is bizonnyal van néhány keresztyén. Előttem ugyan ismeretlenek, de nem Krisztus, a 'Megváltónk, előtt.”

IMÁKOZZUNK: Köszönjük Neked, mennyei Atyánk, hogy a Te erőd erőtlenségben lesz nyilvánvalóvá. Taníts meg minket arra, hogy mikor gyengék vagyunk, akkor lehetünk erősek, mert a Te kegyelmed elégséges nékünk. A csüggedéstdl szabadíts meg minket ma. Krisztus Urunk nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Isten megszabadít a csüggedéstől, mert hiszek benne.

Gimblett Károly (Anglia) Napi bibliaolvasás — Jób 1:1-22