Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Jézus megmutatja az Atyában vetett hitét.

Szerda, január 14 Olvasd: János 5:10-17

“Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik; én is munkálkodom.” (János 5:17.)

JÉZUS számára ez azt jelentette, hogy a hittel párhuzam osan ő munkálkodjék is az Atyával. Az Ur Jézus nem hagyta ott az alkalmakat azzal a mellékgondolattal, hogy Isten majd megtesz mindent egymaga. Isten természetesen elirányit mindent. De ugyanez a tény Jézus számára drága alkalom is volt. Csak igy lehet eredményt várni. És ha ellenséges indulat vagy rosszakaratú kritika akadékoskodna — ugyanez az áldott bizonyosság Teneked is erőt fog nyújtani.

Tétlenül állani? Elvárni, hogy Isten valahogyan kiigazítsa a dolgainkat? Nem! Az Atyában vetett hit, igazi élő hit olyan mint a mustármag: kicsiny magból megnő és nagy fa lesz belőle, amely ég felé emeli ágait, és árnyékot nyújt annak, aki fáradt. Az ágai védő szeretettel fogadják be a fáradt madarakat.

Minden dolgainkban és munkálkodásunkban jelen van Isten. Ez a meggyőződés buzdítson bennünket is a legmesszebbmenőkig, hogy szolgálhassunk az ő drága örökkévaló tervei szerint.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tartsd távol tölünk a féligmeddig hitnek hanyagságát és gyávaságát. A Te akaratodban és a Szentlélek munkálkodásában vetett hit serkentsen bennünket arra, hogy mindenek felett és minden erőnkkel szolgáljunk Néked. Jézusért, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten jelenlétében bízva én ma az ő dicsőségére és az ő számára fogok dolgozni, és Isten is velem lesz.

Atkins G. A. (Angol Kolumbia)

Napi bibliaolvasás — János 3:1-21