Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-05-01 / 3. szám
Vasárnap, junius 14 Olvasd Zsolt. 63:1-7 “Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló jai.” (V. Móz. 33:27.) y ONATON utazott egy kedves kislány az édesan val. Jól érezte magát, egyik üléstől a másikig ladgált. Nevetgélve, fecsegve játszott az utasokkal Hirtelen sötét alagútba rohant a vonat. A vaj kocsi pár pillanatra sötét lett. A gyermek kétségbeesetten kezdett kiált “Édesanyáim:!” S ijedten vetette magát a feíényuló é< anya karjaiba. Nyugodtan biztonságban érezte ma s ott maradt addig míg a vonat a sötétségiből is a napsütésbe ért. A mi életünk is egy utazás. Hasonlóak vagy ehhez a gyermekhez. Megrémülünk midőn nincs o félelemre. Miikor az ijjesztő árnyak körül vesznek, 1 tozni kezdünk. A fájdalom, a szeretetlenség, a fáradtság, a b; mind, mind ijjesztő árnyak. Segítségre van szükségi mert nagyon szegények vagy nagyon gazdagok, v éppen felfiuvalkodottak vagyunk. Ne felejtsük el bé legyen is az oka félelmeinknek égi Atyánk, mindig lettünk vigyáz. Pia Őt keressük nála megtaláljuk a gitséget. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk köszönjük, életutunkon, a nagy utazáson nem vagyunk egyedül. Bocsásd nekünk, hogy könnyen elfeledünk Téged mihelyst ütünk b nak és kényelmesnek látszik. A bajok közepette tanits mi hogy Hozzád menjünk segítségért, hiszen megígérted, hogy tesz minden szükségünkben. Krisztusunk nevében kérünk. A MA EZEN GONDOLKOZZUNK: A napnak egyetlen óráját sem járom egyedül. Janet M. Blair, háziasszony (New V Napi bibliaolvasás — II, Királyok 5:15-27 Isten segítsége szükség idején
