Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-05-01 / 3. szám
“Hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztato'.t-é téged? (János 8:10b.) JJUiSVÉT után pár nappal egy ember kopogott be a leikészi irodába. M él t a ti a rakodva és felháborodva szidalmazta szomszédját valami miatt. “Felfogom jelenteni a csirkefogót! Fel én!” “Láttam magiáit tegnap a templomban”, jegyeztem meg csendesen. “De még mennyire! Én onnan el nem maradnék”, válaszolta a látogatóm nyomatékosan, noha egy kis furcsállás érzett a hangjában. “'Egyszóval iki nem állhatja a szomszédiját?” “De nem ám,” vágta rá mint az éles kardcsapás. Pár pillanatnyi csend. Azután megszólaltam újra. “Ugye tegnap Úrvacsorát vettünk? És ugye Urunk halállá, ha jól belegondolunk, nem egyéb mint a legnemesebb megbocsátás, amely e földtekén valaha is történt? Igaz, vagy nem?” Hosszú csend, terhes csend volt a válasz. Kisvártatva lesütötte a szemét és két könncsepp jelent meg a szeme sarkában. “Megkövetem alássan, Tiszteletéig Ur. Oktalanul cselekedtem,” Azzal felvette a kalapját és elbúcsúzott. Ahogy az ajtót betette maga mögött, láttam, hogy szemeiből uj foiékesség sugárzott. Dicsőség Istennek! IMÁDKOZZUNK: Atyánk és Urunk, Írjad drága bünbocsánatod a sziveinkbe. Adj kegyelmet, hogy sose tévesszük azt szemeink elől. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Az Ur Jézus keresztjére tekintve könnyebben megbocsátunk. Hilton J. Béla, köztisztviselő (Manitoba) Napi bibliaolvasás — I Királyok 8:22-36 Másokat befolyásolunk ... Szerda, május^13|^/ Olvasd János