Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Csütörtök, áprilié 23 Olvasd Róma

“Amikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek; úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (I Korinthus 13:11.)

M INT tiz éves gyermek; a nagy írónak, Tolstoi Leónak leánya, egyszer a szomszédok gyermekeivel játszott. Egy fiú durván megütötte őt egy bottal. Dühösen szaladt haza és sírva panaszolta, hogy egy haszontalan fiú összezúzta karját. Az apját kérte, hogy menjen és verje meg a fiút.

Az apa csendesen térdére ültette kis leányát, megnézte a karját és ezt mondotta kis leányának: “Mi jó származik abból, ha én kimegyek és megverem azt a fiút? Nem jobb lesz-e, ha megtanítjuk a fiút, hogy szeressen bennünket?” Azután kérte kisleányát, hogy menjen és csináljon egy nagy lekváros sandwichet és adja oda a fiúnak.

Amikor bennünket igazságtalanul, vagy önzőén megbántanak, hányszor ütünk vissza gyermekes és bosszúálló lelkiilettel. A Szentirás különbséget tesz a gyermekies — nyiltszivü és szellemű — valamint a gyerekes, kicsinyes és bosszúálló cselekedetek között.

Mi is boldogabbak leszünk és az emberiség egymáshoz való viszonya is jobb lesz, ha lelkileg felnövünk — és késedelmesek leszünk a haragra és a rosszat jóval viszonozzuk.

IMÁDKOZZUNK : Segits Urunk Istenünk, hogy növekedhessünk Keresztyénségünkben a mai napon is. Erősítsd bennünk Krisztus értelmét, és helyezd belénk az ö szivének készségét, hogy megszűnjön ajkunkon az értelmetlen beszéd, és a gyermekes cselekedet. A Megváltó nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Az érett Keresztyén megértő és megbocsátó. D. W. Charlton (North Carolina)

Napi bibliaolvasás — I Samuel 17:1-23

A kerg%j£ygn érettség jelei