Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Kedd, januárija} Olvasd: Máté 26:36-39 "Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ö tanítványait.” (Luk. 11:1.) JEGYSZER valaki megtanított imádkozni, mint a tanitványait Jézus, és azóta imádkozunk. Sokan halljuk még édesanyánk szavát, amint tanította a “Miatyánk”-ot, a “Most lefekszem ágyamlba” kezdetű és más gyermek-imádságokat. Édesanyánk oltotta belénk a mindennapi imádkozás szokását. Amint növekedtünk, sokan tovább gyakoroltuk ezt a szép szokást a vasárnapi iskolákban, iskolákban, istentiszteleteken, később vallásos közösségekben, esti áhítatokon. így jutottunk közösségbe Istennel. Ez összejövetelek folyamán gyakran gyönyörködtünk nagy lelkek szárnyaló imáiban, sokszor, hogy tanuljunk tőlük. Olvastuk Ábrahám könyörgését Sodomáért, hallgattuk Dáivid hajnali imáját, Pál apostol hálaadását, és mindenekfelett Jézus imádkozását a hegyen, a GecseimánéHkertben és a keresztfán. Azok, akik imádkoznak, megtanulták, hogy a szüntelen imádkozás az egyetlen út az Ur kegyelmének elnyerésére és ez a kegyelem az, amely eltölti lelkünket azzal a szeretettel, örömmel, nyugodtsággal és békével, amit a világ nem tud megadni. IMÁDKOZZUNK: 6 Urunk, Te vagy a Békesség, amit ez a világ nem tud megadni, de elvenni sem tud. Taníts csendességre, nyugodtságra, hogy tanulhassunk Tőled mindig többet és többet ennek a békességnek az elérésére. Jézus nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Ma megint megpróbálom, hogy imáimmal közelebb jussak Istenhez. Frederick F. Haworth, Sr. (Pennsylvania) Napi bibliaolvasás — János 17:1-12 Miért imádkozzunk?
