Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Ezékiel könyve 3:10-14, vagy Lukács evangélioma 7:36-43.

“Az Urnák keze pedig rajtam erős vala.” Ezékiel 3:14.

JGY NAPON, még gyermekik oromban, egy másik fiúval bolondos módon elhatároztuk, hogy egy elhagyott kőbánya magas, meredek oldalát megmásszuk. A tetőt a pajtásom érte el elsőnek. Ott feküdt a perem szélén, lefelé figyelve, hogyan mászom meg a még hátralévő néhány lábnyi utat. Miikor már majdnem elértem a tetőt, hirtelen megcsúszott a lábam s odakapó kezem lesiklott a csúszós köveken. A kétségbeesett szükség e pillanatában barátom erős kézzel lenyúlt értem és addig tartott csuklómnál fogva, amiig ismét képes voltam visszanyerni szilárd álláspontomat. Addig nem engedett el, amíg biztonságba nem jutottam.

Mi naponta állunk szemben a csalogatással, kisérte'lssel, veszéllyel vagy sikertelenséggel. Mily jó tudni, hogy az Ur keze jelöli ki a kötelesség és szolgálat útját és segít bennünket minden akadály leküzdésében.

Lelki emelkedésünk soián sokszor megcsúszunk és elveszítjük a talajt. Mily csodálatos ismét és isimét megbizonyosodni abban a tudatban, hogy “az Ur keze’’ kegyelmesen fog bennünket, hogy megmentsen, amikor bocsánatért esedezünk és kinyújtjuk kezünket az Ő segítségéért.

IMÁDKOZZUNK!

Ö, irgalmas Atyánk, Te ismered a mi gyengeségeinket és a mi szorongásainkat, a mi kétségeinket és veszedelmeinket. Segíts bennünket, hogy Hozzád forduljunk nehézségeink közepette és megragadjuk a Te erős szeretetedet. A Krisztusért, a mi Megváltónkért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A mai nap minden ínséges órájában Felé nyúlok és megragadom az Ur irgalmas kezét,

KEDD, FEBRUÁR 2 5.

Ggughenour M. Newton (lowa)