Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

HÉTFŐ,FEBRUÁR 24.

OLVASD: Pálnak Titushoz irt levele 3:1-7.

“Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Zsolt. 25:5

J* GY KISFIÚ, aki szerette az állatokat, látta, hogy egyik szomszédjuk veri a lovát. A fiú hazaszaladt, hogy elhozza a takarékperselyét. Az ember tudta, hogy a kisfiú egy baseball felszerelésre gyűjtötte filléreit. A fiú átadta a perselyt az embernek, mondván, “Ez a magáé, hogy ne verje többé a lovat.”

“Ha nekem adod a péinzedet, nem tudod megvenni a felszerelést” — mondta az ember derülten.

“Ha nem vernéd azt a lovat, az boldogabbá tenne, mintha akármit vennék magamnak” — válaszolt a fiú komolyan. — “A pénzem majd megmondja magának, mennyire szeretem azt a lovat.”

Az ember szemei megteltek könnyel. Átölelte a remegő fiút s megígérte, hogy a Jó soha többé nem fog verést kapni.

“Hagyja el a gonosz az ő utat, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Isteniünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ésaiás 55:7.)

IMÁDKOZZUNK!

Kegyelmes Isten, ime, amit nem cselekedtünk volna, megcselekedtük. Most Hozzád jövünk, kérve a Te bocsánatodat. Ne nézz a mi érdemtelen voltunkra, csupán a mi töredelmes szivünkre. Segíts bennünket, hogy mostantól fogva megigazultan járulhassunk Elődbe. Erősíts bennünket a kisértés ellen. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Mert az Úristen könyörületes, lehet reménységünk ebben az életben és abban, amely jönni fog.

Dessar Edna (New York)