Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

“Jonathán lelke egybeforrt a Dávid leikével és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” I. Sámuel 18:1.

Néhány éven át abban a kiváltságban volt részem, hogy az egyik üzletember irodájába bejárva szemlélhettem a dolgok folyását. Egyszer igy szóltam hozzá: “Az ajtódon levő kezdőbetűk nem a tieid. Nem találják ezt az emberek zavarónak?” Válasza ez volt: “Ez a testvérem irodája volt. Halála után én vettem át. Ő reám maradandóan nagy befolyást gyakorolt; ezért tartottam meg irodáját és nevét.”

Nemrég értesített arról, hogy a felemelt bér miatt irodáját elköltöztette. “Az új ajtódon rajta vannak-e testvéred neve kezdőbetűi?” — kérdeztem. “Nincsenek”, — felelte, — “eszményei úgy belém Hatódtak, hogy életem és szemléletem részeivé váltak. Bárhova megyek, követni fognak engem.”

Milyen páratlan értékű örökséget hagyott az egyik testvér a másikra! Az emberek megtalálhatják-e bennünk azt a valamit, ami számunkra megnehezítse a rossz végrehajtását, azt a valamit, ami a velünk találkozókat eltölti a Krisztusban való magasabb élet után való vágyakozással?

IMÁDKOZZUNK!

Segíts minket Atyánk, hogy neked éljünk. Hadd lássák meg azok, akik ma velünk találkoznak, hogy a szeretet és jóakarat életét élni nem csak jó, hanem a legjobb. Krisztusnak, a mi életünk világosságának nevében imádkozunk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Csak az az egyedüli biztos jussunk, ami a Megváltónknak átadott életből származik.

HÉTFŐ, FEBRUÁR 10.

OLVASD: I. Sámuel 18:1-9, vagy János 13:31-38.

Werry W. Emma (Ontario)