Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Lukács evangélioma 14:27-33.

“Mert, valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ö életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Márk 8:35. LEGTÖBBÜNK életmentő. Vagy úgy, hogy egész életünkben azt keressük, hogyan tudnánk a saját életünket megmenteni, vagy úgy, hogy felajánljuk magunkat a mások megmentésére.

Az önmagunk megmentésére irányuló törekvésünk mindig mélységbe vezet, sokszor az egzisztenciánkat is elvesztjük. Önzőkké és vakokká leszünk, a világnak csak egyik oldalát látjuk. Az eredmény mindig a keserű boldogtalanság.

A legnagyobb örömünk akkor jelentkezik, mikor a legtöbbet adjuk önmagunk szabadságából. Az anya abban találja legnagyobb örömét, ha önmagát áldozza fel a családjának. Sok-sok szeretetet ad, és sok-sok szeretetet kap.

A legnagyobb életek azok, amelyek önmagukat áldozták Jézus Krisztus ügyéiért. (Midőn mi is önmagunkat adjuk oda Krisztusnak, megkapjuk az életet, bővöliködő életet, örök életet.

Egy öreg asszony a legnagyobb szegénységbe sülylyedt. Bekerült a szegényházba, és ott élt. Egyszer váratlanul egy száz dolláros csekk érkezett a részére. “Mit fogsz vele csinálni?” — kérdezték tőle. “Mit csinálhatnék? — felelte az asszony — odaadom azoknak, akik szükségben vannak.”

IMÁDKOZZUNK!

örökkévaló Isten. Tarts távol engem attól, hogy csak a saját életemet mentsem. Hadd tudjam elhagyni a saját örömeimet, felajánlva azokat a Te országod szolgálatába. Hadd tudjam magam teljesen Neked adni. Az én Megváltóm nevében kérlek. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Csak úgy találom meg az életemet, ha belehelyezem azt a2 Isten kezébe. Smith W. Thomas (Georgia)

KEDD, FEBRUÁR 4.