Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)
1958-01-01 / 31. szám
OLVASD: Római levél 8:1-6. “Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” Róm. 8:15. SZOMSZÉDUNKBAN egy kislány tragikus körülményeik közt hirtelen elvesztette szüleit. Bizony olyanná lett mint az a virág, mely ma még gyönyörűen nyílt, de menten elhervadt, amint a nap forrósága megérintette. Ö is egyre sápadtabb lett, nem mosolygott, nem kívánt játszani. Árva volt, és ő ezt érezte is. Kis szivének bánatát a szemei fejezték ki legjobban. Egy napom aztán megváltozott egész élete. Egy kedves család örökbefogadta. Neveire is Íratta. Már nem árva tlölbbé. Érzi, hogy van apja és anyja, aki gondoskodik mindenről. Boldog lett az élete. És ő lett az örököse a vagyonnak is, amelyhez bizony előzőleg semmi köze, vagy joga nem volt. A logika bizony ezt nem tudja elfogadni, hogy egy ilyen rokonság, hogyan születhet egyik alapról a másikra. A szív és a szeretet képes ezt megérteni egyedül. És ez által tudjuk mii is megérteni, hogy midőn mi elfogadjuk Krisztust, elnyerjük mi is az “elfogadás lelkét”. Mert — “Midőn mi kiáltjuk Abba, Atyám! A Lilék az Aki bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyám! Ellenséged voltam természetemtől fogva Neked. Érdemtelen vagyok arra is, hogy magam elfogadásra ajánljam Neked. De érzem a Jézusban megnyilvánult szeretetedet, mely megmosott engem. Abba, Atyám! Dicsőség legyen Neked! Jézus Krisztus által. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Megszabadhattunk az ítélet alól és elnyerjük az örökbefogadás lelkét fiz Ur Jézus által. N. Khachadourian (Szíria) PÉNTEK. JANUÁR 3 1.