Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

HÉTFŐ,JANUÁR 2 7.

OLVASD: Zsoltárok 103:12-22.

“Amilyen könyörülő az Atya a fiákhoz, olyan könyörülő az Ur az őt félők iránt.” Zsolt. 103:13.

£GY norvégjai falucska templomában egy vallásos estélyen néhány egyháztag beszámolt vallási élményeiről. Egyik testvér felállt és igy szólt:

“Kedves Barátaim! Ma reggel nagyon nyugtalan voltam. Gyermekeimre gondoltam. Egyik sem adta szivét Krisztusnak a mi Megváltónknak. Le kell térdelnem és imádkoznom kell gyermekeim üdvösségéélrt.”

Néhány hét múlva ez az ember komoly beteg lett. Néhány nap múlva meg is halt.

Elmúlt egy év és én ugyanebben a templomban istentiszteleten vettem részt. Felismertem annak az embernek egyik gyermekét, amint az Énekkarban élenekelt és dicsérte az Urat. Később egy másik gyermekével találkoztam, aki szintén odaadta szivét Krisztusnak.

Az apa imádságai és példaadása segítette őket Krisztushoz.

Ahogy ez az apa szerette gyermekeit, épp úgy szeret minket is a mi mennyei Atyánk és éppen úgy akarja ő is azt, hogy azt cselekedjünk, ami javunkra szolgál.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei jó Atyánk, hálát adunk Teneked mindazokért, amiket nekünk adtál, és hálát adunk a Te szerető gondviselésedért. Segíts minket a Te akaratodnak cselekvésire és segits bennünket, hogy azon az úton járjunk, amelyen Te akarod, Jézusért kérünk Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hálát adok az én mennyei Atyámnak az értem való szüntelen szerető gondviseléséért, Johan Hgnsen (Norway)