Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

Minden munkahely — templom. Szerda, szeptember 3! is Olvasd Efézusi levél Mert én mindenkor azokat emlékszem, amelyek neki kedvesek. (János ev. 8:29) T ETT légyen Jézus a templomban vagy az ácsmíi­­helyben, mindig csak egy dolog volt a szeme előtt és pedig az, hogy cselekvéseiben öröme legyen Isten­nek, az ő mennyei Atyjának. Számára az ácsniühely templom volt, ahol Isten szolgálta akikor, amikor Isten gyermekeinek szolgálatára állott. Sokan elsajátították az Ur Jézus Krisztusnak ezt a lelkületűt. Amikor Krisztus lelke van velünk és az t) szellemében munkálkodunk, akkor a munkahelyünk templommá lesz. Van egy pék barátom, aki éveken át éjjel dolgozott. Ez az ember minden alkalommal imád­sággal az ajkán megy munkájába, és szivében ezzel a gondolattal: “Uram a Te akaratod legyen meg ezen az éjszakán is munkám általi.” Egyszer valaki azt mondta ennek a barátomnak: “Valami unalmas dolog lehet egész éjszakán át. csak tésztát dagasztani”. A barátom erre azt felelte: “Unal­mas? Egy percig se hidd azt, hogy unalmas! Hiszen a munkámmal Isten gyermekeit látom el kenyérrel! A pékimühely az Isten munkálkodásának a háza!” IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyám! Add, hogy minden rendbeli munkámat ne zúgolódással, de irántad való szeretettel és embertársaim javát szolgáló lelkülettel végezzem. Seqits megérte­nem, hogy amit ma teszek vagy készítek vagy szólok az annyi, mintha Te éretted és Neked egyedül végezném. Az Ur nevében hallgass meg. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Magatartásunknak és cselekedeteinknek a világ múlandósága között örökkévaló jelentősége van. Mitchell J. Clifford (Ang'ia) Napi bibliaolvasás — Jób könyve 37:1-21

Next

/
Oldalképek
Tartalom