Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

A mi akaratunk és Isteo-'ákarata

Csütörtök,, amrusztil*- 7S^SJ Olvasd János 6:24-29

“Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” János 6:38

JÉZUS itt két különálló, egyéni akaratról beszél, mégpedig a maga akaratáról és az Atyjának akaratáról. Amint Jézusnak, úgy nekünk is külön akaratunk van. Az akaratiunkat gyakorolhatjuk az Isten mellett és az Isten eden. Szabadon követhetjük akár a magunk, akár az Ő akaratát.

Jézus tudta, hogy életének célja Isten akaratának teljesítése. Mi is akikor' töltjük be életünk hivatását, ha akaratunk összhangban marad az Isten akaratával.

Az egyik barátomnak előnyös szerződést ajánlottak fel egy napon. Nem fogadta el, mondván: “Ez a szerződés egy olyan légkörbe taszíthat engem, melyben a lelkem kárt vall. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16:26.)

Elvállalhatta volna, a maga akaratát cselekedve, de mégsem tette. Tudta, hogy békessége attól függ, tudja-é cselekedni azt, amiről úgy vélte, hogy az nem a maga, hanem az Isten akarata. Ha az Isten akai'ata és a mi akaratunk egy, akkor mennyei gondolataink támadnak és cselekedeteink is hasonlóik lesznek.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, Te adtad meg nékem a választási lehetőséget, hogy vagy megtagadjam a veled va'ó járást, vagy cselekedjem a Te akaratodat. Te bölctebb vagy, mint én. Jövel Uram lakozzál az én szivemben és elméiben. Valósítsd meg hozzám fűzött terveidet. Munkálkodj bennem és általam. A megváltó nevében kérlek, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha az Isten akaratát cselekszem, nem fogom elveszíteni az utat. Mitchell J. Clifford (Anglia)

Napi bibliaolvasás: Zsidókhoz irt levél 3:1-19