Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

KEDD, JANUÁR 2 1. OLVASD: Máté evangélioma, 14:22-33. “Kicsinyhitű, miért kételkedél?” Máté 14:31.

\ALAMIKOR régen egy vándorprédikátor egyszer ezt mondotta: “Bpits erősen arra, amiben erősen hiszel, — de maradj bizalmatlan a kételyeidben!” Ez manapság is teljesen érvényes intelem. Arany János szavai mennyire találóak ma is: “Csillag esik, föld reng, jöttére csudáknak ...” Igen, kedves Olvasó, napról napra változások köszöntének reánk: semmi sem biztos talán már ... Kapaszkodnánk mi is. akárcsak a süllyedő Péter . .. Mi sem könnyebb, mint megtóimolyodni, és elalélni. Félter a tornyosuló hullámhegyekre pillantott és elfordította szemeit Jézusról ... “Uram! Ments meg, elveszek!”

Nincsen ezen a világon semmi, olyan intézmény, amely tökéletes biztonságot tudna garantálni a megfáradt vadőr lankadó lábainak. Minden elmúlik egyszer...

De Jézus Krisztus a Legdrágább, Legtisztább, Legszentebb, Leghübb .. . Aki Őreá néz, Öbelé kapaszkodik, megmentő karjaiba húzódik, az BIZTONSÁGBAN VAN! Kétféleképpen is: itteni földi vándorútján is, de méginkáhb az örökkévalóság időtlen idejében.

IMÁDKOZZUNK!

Ur Jézus, Benned rejtőzik el szivem. Tereád néz hitem. Oh tartsad Tenmagadon fáradó pillantásomat, örök kőszilon állva, a lelkem megpihen ... Egyedül Tebenned, drága Uram, Megváltóm, Királyom! Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én ...”

Johnson B. Herbert (North Carolina)