Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Zsoltárok a Bibliában “Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácai­ba dicséretekkel; adjatok hálákat Néki és áldjátok az Ö nevét.’’ Zsoltár 100:4 \ SIVATAGIBAN vándorolva a zsidó nép, amely rövid­del azelőtt szabadult ki a nyomasztó egyiptomi já­rom alól, örömmel és szívesen énekelt az Urnák, hatal­mas Szabaditóju knak, zsoltárokat lés dicsénekeket. Meg­zenésítették a parancsolatokat és az ígéreteket egy­aránt. Szent ünnepeik alkalmával Isten csodás tetteit énekelték meg és hálaénekeket zengtek. Istennek kifejezetten' az az akarata, hogy az Ő népei most is, 1958-ban, dicsérjék és magasztalják Őt. Ki hirdesse az ő jótéteményeit, ha nem mi? De ennek a szép magatartásnak titka van. Istennek zengeni nem tud akárki. Csak az aki is­meri a mennyei nyelvet. Csak az fog igazán örülni és énekelni, aki megtapasztalt valamit. Aki nem tapasz­talta meg Jézus Krisztusban, hogy ő személy szerint meigszabadittatott az hogy is tudna énekelni? Aki nem volt sohasem fogoly az honnan ismernie a szabadulás édes örömét? Megszabadultál a bűn átkos terhétől? Dicsérj és zenigedezz! Fogoly vagy még mindig? Akkor csak EGYETLEN EGY kiutad lehet: Jöjj Jézushoz és hozd rémibe a “szénádat” még ma. Miért is késlekednél? Volt már olyan rab, aki szeretett a tömlőében maradni? IMÁDKOZZUNK: Taníts, Ur Jézus, a megváltottak dics­énekét zengenem, Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Egyetlen forrása minden kegynek, Egyetlen mentsvára a lelkemnek, Jézus, Te Megváltó s üdvöt hozó, Mossál meg s tégy fehérré miként a hó!” Mowatt Lidia (Ontario) Napi bibliaolvasás: Mózes II 17:1-16 Szerda, Julius 16 Olvasd a 10O-ik Zsoltárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom