Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-05-01 / 33. szám

Olvasd: Galáta levél 5:13-18.

“Ki az én felebarátom?’’ (Lukács 10:29.)

|“DGAR ALLAN POE története, “A vörös halál álarca” néhány dorbézoíó emberről szól, aikiik bezárták magukat egy palotáiba, hogy táncoljanak az alatt az idő alatt .mialatt a járvány pusztulást hozott a városra. Azonban a járvány, amelyről nem akartak tudni, nem sokat törődött az erős és magas falaikkal, a zárt vaskapukkal bevitte közéjük a pusztulást és halált.

Mi a saját vesztünkre, megp.élbáljuk bezárni magunkat a mi saját és önző dolgaink közé, el akarván hitetni magunkkal, hogy nem tudunk a világ járvány — foltjairól. Nem tudjuk kikerülni a (fertőzést azzal, ha azt állitjuik, hogy nincsenek, vagy azzal, hogy nem vonatkoznak reánk.

Úgy gyakorolhatjuk a felébaráti szeretetünket, ha szeretetet és gondoskodást viszünk (madártejjel együtt annak a szegény nyomoréknak, aki a mi kerítésünktől néhány lépéséé lakik. Megtanuljuk Isten földrajzát is, a felébaráti gondoskodást illetően, ha szeretetünket és gondoskodásunkat szolgálatunkkal és imádságunkkal is alátámasztjuk, kiterjesztjük a mi szenvedő felebarátainkra, akik tölbb ezer miles távolságra vannak tőlünk.

IMÁDSÁG

Mi Atyánk, gyógyítsd meg rövidlátásunkat könyörgünk Te hozzád. Hadd ragadhassuk meg ennek a korszaknak az előnyeit, hogy jobban megismerhessük ennek a világnak a népeit. Hadd szélesíthessük ki a felebaráti szeretetünk határait azért, hogy ez a világ valóban egy keresztyén életközösség lehessen. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hogy legyőzhessük a halálos gonoszt, vegyük használatba a mindenható jóság bőséges orvosságát.

Dorothy Robertson, nevelő (Indiana) Napi (jilhiaolvasáf; | Mózes 24; 1-33,

Aggódás a felebarátunkért.

HÉTFŐ, JUNIUS 2.