Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

Olvasd: Ésaiás 6:1-8 vagy Rómaiakhoz irt levél 5:12-21.

“Jaj ugyanis nekem, ha az evangyéliumot nem hirdetem.” I. Kor. 9:16.

^KKOR találkoztam Hannával először, amikor a Presbytery bizottsága előtt, mint a lelkipásztori szolgálatra való jelölt, megjelent. Hasonló bizottságokban hallottam, hogy mondották el a jelöltek elhívásaik történetét. Néhányan nem voltak meggyőződve az eihivatásukról. Hanna elhivatása azonban más volt, mélyen átjárta lelkemet.

Mikor' még fiatal volt, otthon is, az iskolában is úgy érezte, hogy lelkipásztornak kell lennie. Jó eredménnyel végezte tanulmányait és egyetemre ment. 'Mindaddig visszautasította Isten hivását, hogy lelkipásztor legyen.

Mégis három év múlva hozzánk jött és ágy szólt: “Nem bírom tovább. Az Ur azt akarja, hogy lelkész legyek. Elfogadtuk és kiváló tanuló lett. Most már lelkipásztor és kiváló munkát végez, Krisztus iránti engedelmességben.

IMÁDSÁG

Oh Isten, tedd ma még tudatosabbá bennünk, hogy az a megbízatás, amit a mi Urunk az evangélium hirdetésével nekünk adott, az életünk legnagyobb munkája. Legyünk akár lelkészek, vagy laikusok, add, hogy másoknak ezzel az evangéliummal szemben megnyilvánuló szükségük iránt, amit Krisztus maga jött el hirdetni és amelyért meg is halt, fogékonyak lehessünk. Az ö nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A Krisztus iránti engedelmesség abban nyilvánul meg, amikor lélekben és cselekedetben hirdetjük az evangéliumot.

E. M. Bailey (Egyiptom)

Az engedelmesség kegyelme

MÁRCIUS 28, PÉNTEK

Napi bibliaolvasás — Apostolok cselekedeteiről 11:1-30,