Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: II. Péter 3:13-18.

“Hallgassatok reám, akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, melyből kivágattatok és a kútfő nyílására, melyből kiásattatok.” Ésa. 51:1.

^THÉN meglátogatása után a Szuezi-csatornán utaztam keresztül egy görög katonatiszt társaságában, aki előzőleg volt már egy ideig az Egyesült Államokban is. Utazás közben megkérdezte tőlem; “Mit csináltok ti a ti örökségetekkel?”

Ez a kérdés visszaidézte emlékezetembe Athén romjait és Athén ősi nagyságát. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy válaszul én is egy hasonló kérdést teszek fel neki.

Az én örökségem lelki örökség. Vájjon ismerem-e azt a népet és azokat az erőket, melyek nemzetemet és Egyházamat létrehozták és életben tartják? Istentszerető és Hozzá hü férfiak és nők hagyták azt örökségül reám. Vájjon mit cselekszem én vele?

Válságos idő volt az, melyben Ésaiás Izrael népét az ő örökségére emlékeztette. Szükségünk van arra, hogy visszaidézzük emlékezetünkbe Istenünk segedelmét és velünk közölt áldásait. Ha az emberiség meg akarja őrizni lelki örökségét, az embernek Istenre kell hagyatkoznia inkább, sem mint e világ dolgaira. Mert a világ dolgai idők múltával mind rombadőlnek, de Isten és az ő békessége megmarad örökké.

IMÁDKOZZUNK!

örökkévaló Isten, ‘ tengered oly roppant nagy s hajóm oly kicsiny.” Segíts, hogy hitemet és bizodalmamat egyedül Tebeléd vessem. Bocsáss meg, ha valami tekintetben eltékozoltam örökségemet. Emlékeztess szüntelen arra, hogy a világ és annak dolgai mulandók és hogy az egyetlen szükséges út az életünkben a Te utad. Jézus nevében kérünk. Amen.

HÉTFŐ, MÁRCIUS 25.

Varner H. Carroll (Tennessee)