Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: János evangélioma 10:1-10.

“És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala.’’ Luk. 15:9.

ÉHÁNY évvel ezelőtt Londonban, két nappal hazautazásom előtt, elvesztettem útlevelemet. Azonnal a követségre mentem. Egy kedves úriember fogadott a követségen, aki azt a tanácsot adta: “Menjen vissza mindazokra, a helyekre, ahol tegnap járt. Jelentse a legközelebbi rendőr-őrszobán. Valószínűleg igy majd megtalálja az útlevelet.” Megfogadtam a tanácsát és megtaláltam az útlevelemet.

Van néha úgy, hogy a lelki útlevelünket veszítjük el. Elveszítjük Istennel és az Ö nyájával való kapcsolatunkat. Ilyenkor újra meg kell látogatnunk azokat a helyeket, ahol még bizonyosak voltunk keresztyéni hitünk felől. Imádság, bibliaolvasás és az egyházban való felebaráti szeretet által újra meglelhetjük Istennel való kapcsolatunkat.

Jákob Béthelbe ment, Ézsaiás a templomba, a tékozló fiú az atyjához tért vissza, Tamás a felső szobába. Mindegyik megtalálta azt, amit elvesztett. Valamenynyiőnknek szüksége van arra, hogy időről-időre felkeresse azt, amit gondatlansága révén elvesztett. Nem szólotte az Ur Izrael házához: “Engem keressetek és éltek!" (Ám. 5:4.)

IMÁDKOZZUNK!

Sokszor engedetlenek voltunk Veled szemben ó Isten. Elmulasztottuk kötelességünk teljesítését. Helytelen dolgokat cselekedtünk. Kérünk Téged, hogy újítsd meg éltünket Te benned, Krisztus által, ki igy tanított bennünket imádkozni: “Mi Atyánk ki vagy a mennyekben ...” Ámen.

HÉT (Fő, MÁRCIUS 18.

Lowson J. C. (Nebraska)