Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

“Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól!” Máté év 5:42.

|4 EVÉS érthetőbb, egyszerűbben elmondott parancsolata van a keresztyén embernek Krisztustól, mint ez: “Aki tőled kér, adj néki.” De talán egy sincs, amelyet annyi átlátszó kifogással elutasítunk magunktól, mint hogy engedelmeskedjünk is e parancsnak. Arra alig-alig gondolunk, hogy miért kellene, miért volna jó dolog adni, de annál többet tudunk beszélni arról, hogy miért nem adunk. Nem adunk, nem segítünk, mert állítólag nincs miből, mert nem is érdemes rá az illető, mert úgyis hiába, mert — mondjuk meg őszintén: szívtelenek és irgalmatlanok vagyunk, akiknek egy van örökké a szeme előtt, hogy én minél jobban járjak ebben a világban. Véleményünk csak akkor enyhül egy kicsit, amikor arról van szó, hogy a másik ember miért nem ad. Mert “neki kötelessége volna, de nekem nem”. Méltatlankodásunk pedig akkor a legnagyobb, amikor mi kérünk, és nem adnak nekünk. Jaj, akkor gonosz még csak a világ!

A keresztyén ember, akinek nemcsak a neve az, hanem igazán követi Jézust, nem a kifogásokat keresi. Egyszerűen megragadja az alkalmat és segit pénzzel, munkával, fáradsággal, amivel csak tud. És közben hagyja, hogy a képmutatók sopánkodjanak csak tovább. Azokból van elég a világon.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! Megbánjuk most előtted rút vétkeinket, hogy hálátlanságunkkal oly sokszor megbántunk téged és hogy szégyenteljes önzésünk miatt megerötlenül köztünk a Krisztus evangéliuma. Ments ki minket ebből a bűnből, és tégy minket jószivü, áldozatra kész emberekké. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Felelősséggel tartozom Istennek mindazért, amit ö adott nekem. Wells Edna (New York)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 24.

OLVASD: Mózes ötödik könyve 24:19-22.