Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-01-01 / 25. szám
SZERDA FEBRUÁR 6. OLVASD: Máté evangéliuma 23:1-12. “Mindent csak azért cselekszik, hogy lássák az emberek.” Máté 23:5. QYÜUUKEZETÜNKBEN az volt a szokás még néhány évvel ezelőtt, hogy minden külön adományt vasárnapról-vasárnapra hirdetett a lelkész. Egy gazdag öregasszony minden lehető alkalommal külön adakozott, de a szokásos borítékos adakozásból soha nem vette ki a részét. Miután néhányan illetlen dolognak tartották, hogy az ilyeneknek megkülönböztetés járjon a hűséges, dicséretre nem áhítozó testvérekkel szemben, az elöljáróság két évvel ezelőtt megszüntette a külön hirdetéseket. Attól kezdve az én barátnőm nem adott az egyháznak semmit sem. Bevallotta ezzel, hogy nem segíteni akart igazán, hanem csak azt, “hogy lássák az emberek.” Elszomorító látvány, hogy még a legszentebb dolgokban is milyen önzők, milyen kicsinyesek tudnak az emberek lenni. Én hálát adok Istennek, hogy ha más tekintetben sok vétkem van is, de tőlem a hiúságnak ezt a rút keresését már elvette. Megtanultam, hogy aki több akar lenni Isten Országában, annak kell szolgálnia alázattal, dicsekedés nélkül a többieknek. Még igy is sokszor restellem, hogy dicsérgetnek, mert tudom, hogy ha a legtöbbet megtettem volna, akkor sem tettem csak annyit, amennyi a kötelességem Isten iránt. IMÁDKOZZUNK! Istenünk, Édes Atyánk! Bocsáss meg nekünk, ha sokszor megbántottunk Téged önzésünkkel, hiábavaló dicseke késünkkel. Tedd szivünket azért alázatossá, hogy jutalmunkat ne emberektől várjuk, hanem egyedül Tőled, a mi cselekedeteink igaz Bírójától. Jézus nevében kérünk, Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Ha valaki dicsekedik, Krisztusban dicsekedjék.” Cole Arlene (Massachusetts)