Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-07-01 / 28. szám

KEDD, AUGUSZTUS 20.

OLVASD: Zsoltárok könyve 30. rész.

“Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” Zsolt. 30:6. . '

flATAL, kezdő misszionárius voltam még akkor, s nem nagyon ismertem még a bennszülöttek nyelvét sem. Az asszonyok egyik osztályát tanítottam az iskolában. Nagyon elkeserített, hogy szavam süket fülekre, kemény szivekre talált.

Egy reggelen arról kaptam hiradást, hogy édesanyám meghalt. Bennszülött barátaim hamarosan tudomást szereztek gyászomról és csoportjuk a kis sárból épített, szalmatetős kápolnában várakozott reám. Talán soha oly buzgó lélekkel nem tanítottam őket, mint akkor. Figyeltek rám és meg is értettek mindent. Tanítás után körülfogtak és mindegyik mondott egy-két vigasztaló szót hozzám.

Eddig mindig én próbáltam adni nekik valamit, s most ők ajándékoztak meg engem — megértéssel, együttérzéssel. Többé nem voltam számukra idegen, hanem egy másik, hozzájuk hasonló sorsot viselő aszszony. Akkor nap léptem be igazán a keresztyén miszsziók nagy örökségébe.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Köszönjük néked a könnyeknek sziveket, érzéseket megtisztító hatalmát. Taníts meg arra minket, hogy minden bánatban, minden veszteségben is hasznunkra váló alkalmakat készítesz, és szeretetednek sugára, mint vihar után a Nap, újra reánk ragyog. Jézusért kérünk, fogadd kedvesen a mi imádságunkat. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Bánat-ösvények vezetnek fel az öröm csúcsaira.

Kellersberger Julia (Florida)