Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Ésaiás könyve 6:1-8.

“Hallottam az Urnák szavát, aki ezt mondotta: Kit küldjék el és ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Imhol vagyok én, küldj el engemet!’’ Ésaiás 6:8.

SOHA nem gondoltam volna, hogy valaha is misszionárus lesz belőlem, fíőt, nemcsak én magam, de mások sem hitték el rólam. Hűséges, templomba járó keresztyén voltam már fiatal korom óta, de a szokásos egyháztagsági kötelességemen felül sem időm, sem alkalmam nem volt, hogy többet tettem volna. Az üzleti élet, amely foglalkozásom volt, teljesen lekötött és nemhogy kevesebbet, de egyre többet dolgoztam benne.

Az egyik gyülekezeti konferencián azonban egyszer úgy éreztem magam, mintha minden s^ót személyesen hozzám intézett volna a prédikátor. Éreztem, hogy megmozdult valami bennem és a missziói munkára való hívás egyre hangosabban visszhangzott szivemben. Eltörpült mellette minden más dolgom, amit addig végeztem. Nem sok idő múlva el is indultam szolgálatom helyére és köszönöm Istennek, hogy sok áldást osztott szét az emberek között általam is.

Egy példa ez a sok közül. Mert nemcsak az ilyen szolgálatra, de minden keresztyén szolgálatra elhív az Isten, a családban, munkahelyemen, a magam egyházábn, és mindenütt, ahol csak emberek vannak. Egy vonása közös azonban mindegyiknek: alázatos, Isten parancsának engedelmeskedő szivek végzik.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk! Ébressz fel minket hivó szavaddal hiábavaló életünk szendergéséböl, hogy minden tehetségünkkel Neked szolgálhassunk. Krisztus által kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten hivó szavára engedelmesség legyen a válaszom.

Avery Jane (Arizona)

VASÁRNAP, JANUÁR 2 7.