Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

PÉNTEK, JANUÁR 18.

OLVASD: Római levél 1:8-16.

“Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.” Róma 1:14.

\ KIS János nyolc éves volt, amikor családját elhurcolták Mezopotámiába. Ott pedig nemsokára elvesztette szüleit és teljesen árván maradt. Egy arab család fogadta magához, akik felnevelték egész 17 éves koráig, ugyannyira, hogy szinte teljesen tagja lett a családnak.

Nemsokára aztán szerencsés fordulat következett életében. Visszatérhetett szülőföldjére, az örmények közé. Hiába volt már 25 éves, a kicsiny gyermekek közé kellett beüljön az iskolába, hogy megtanuljon irniolvasni.

Az egyik este átjött hozzám és igy panaszkodott: “Nem tudok aludni. Ügy érzem, mintha tüskék volnának ágyamban.” S mikor csodálkozva néztem reá, nem értve a dolgot egészen, igy folytatta: “Nem, nem olyan fajta tüske ez, amire te gondolsz. Most, hogy megtaláltam Krisztust, mérhetetlen örömöt érzek szivemben. Éppen ez az öröm nyugtalanít. Szinte kényszerit, hogy elmenjek és megmondjam anak az arab családnak, akik oly sokáig gondot viseltek rám.”

S még aznap el is ment.

IMÁDKOZZUNK!

Urunk Istenünk! Mint elveszett juhok, úgy bujdostunk mi bűneinkben, amig meg nem keresett és haza nem vitt Hozzád Jézus. Otthon vagyunk most is Nálad, mint gyermekeid. Áldj meg minket azért, kérünk, mint mennyei Atyánk, a Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Megosztom-e mássa! is lélekben nyert áldásaimat?

Khacharudian N. (Szíria)