Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

“Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” János ev. 20:29.

[\ HáBORjU alatt találkoztam egy leánnyal, aki nagy

áradozással beszélt vőlegényéről, és hogy milyen szép otthonuk lesz, ha majd egybekerülnek. A fiú azonban már két esztendeje, hogy tengeren túl katonáskodott és még sokáig nem volt reménye a hazatérésre, óvatos kételkedéssel mondogattam hát neki, hogy ki tudja, tényleg úgy lesz-e, oly hosszú idő alatt talán el is felejtik egymást. “Jobban tartanék ettől, ha itthon volna” — mondta a leány. “így, évekig egymástól a messze távolban, azt a képet őrzöm róla, amikor elbúcsúztunk egymástól a kikötőben. Boldog vagyok, hogy az a kép nem vál'hatik mássá, amíg újra nem látom őt.”

Tamás, Jézus halála fölött érzett nagy bánatában azt gondolta, hogy a feltámadás a tanítványok jóakaratú, de alaptalan képzelődése csupán. Ugyancsak volt oka restelkedni, mikor meglátta a feltámadott Jézust. Átérezte, hogy kételkedésével öt bántotta meg s boldogabb lett volna, ha nem kérte volna a kézzel tapintható bizonyságot, amellyel egy szintre helyezte magát azokkal, akik Jézusnak soha nem voltak tanítványai.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! Szebb és dicsőségesebb az a látás, ahogyan hitünkkel szemléljük a mi feltámadott Urunkat. Add meg kegyelmedből, hogy e látást többre becsüljük mindannál, amit a kézzelfogható világ nyújtana. Jézusért kérünk, hallgass meg minket, Ámen.

SZERDA, JUNIUS 19.

OLVASD: János evangéliuma 12:44-50.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten Országában a bit és látás egyet jelentenek.

Garan Fébe (Fülöp szigetek)