Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

HÉTFŐ,JUNIUS 17

OLVASD: János evangéliuma 3:5-13.

“Nem egy Atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket?” Malakiás 2:10.

YIZÉNKÉT fia volt egy embernek. Mielőtt meghalt volna, egyenként magához hivatta őket. A legfiatalabb aztán megmutatta a többieknek, hogy milyen szép gyűrűt kapott atyjától. “Ez a gyűrű emlékeztetni fog arra, hogy mennyire szeretett engem” — mondta. S akkor bevallották mind a többiek is, hogy valamenynyien egy-egy hasonló drága gyűrűt kaptak. Atyjuk egyformán szerette őket.

Istentől kapott örökségünk is ilyen. Atyánk előtt nincs személyválogatás, az Ő szemében minden nép, minden emberfaj egyaránt kedves. Nem tesz különbséget gazdag és szegény, müveit, vagy egyszerű, hires, vagy ismeretlen ember között: Felhozza napját a jókra és a gonoszokra is, esőt ád az igazaknak és a hamisaknak földjére. Gyermekének tekint minden embert.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk! Nagy alázatra int minket az a tudat, hogy vétkeink, hibáink ellenére is szeretsz bennünket. Tégy Krisztus követőivé sok-sok lelket e földön: jó nekünk lakozni a Te oltalmadban. Jézusért kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Egy a mi Atyánk, s ezért vagyunk mi mindnyájan testvérek e földön.

Dessar Wells Edna (New York)