Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

SZOMBAT, JUNIUS 15. OLVASD: Első Korinthusi levél 1:18-24. “A keresztről való beszéd bolondság ugyan azok­nak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” I. Kor. 1:18. || IDEG, januári délután nézegettem virágaimat az ab­lakban, melyek a jó meleg szoba levegőjén tudo­mást sem szereztek a kivülvaló világról. Észrevettem, hogy némelyik cserépben több fölrl is lehetne, s ki­mentem, hogy behozzak egy keveset, amivel pótoljam a hiányt. Csak úgy találomra törtem a fagyos rögök­ből egy edénykére valót, s keveset-többet tettem belő­le, ahova kellett. Pár nap múlva szinte mosolyra de­rített a látvány, ami reggel fogadott. Itt is, ott is, mák­­szemnyi zöld levélkék törtek fel régi virágaim mellett! Nem történhetett máskép, mint hogy az “üresnek” gondolt földdel együtt néhány alvó magvat is behoz­tam. Életre keltek a melegben s növekedni kezdtek, mintha csak tavasz lett volna. Üres, értéktelen beszédnek látszik az Ige a még bűneiben alvó ember számára, de az élet nélkülözhe­tetlen napsugara, annak, aki hittel szemléli benne Is­ten végtelen jóságát. IMÁDKOZZUNK! Atyánk, Istenünk! őrizz meg minket a vakságtól, hogy éle­tet ajándékozó szent beszédedet valamikor is engedetlen szivvel hallgassuk. Növeld a mi hitünket, hogy kegyelmedből megtartott életünkért szüntelenül hálát adhassunk Tenéked. Jézusért ké­rünk, hallgass meg minket. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Életemmel teszek tanúságot, hogy engem is Isten ereje tart meg naponként. N. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom