Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-05-01 / 27. szám
“És a viz megédesedék.’’ II. Mózes 15:25. yiKKASlZTóK voltak a napok és rossz volt a íviz a Mara pusztájában vándorló zsidók számára. Fáradtan, vádlón, szomjasan néztek vezérükre, Mózesre, amint ott álltak a keserü-vizü tó partján. Mózes, a nagyhitü, megértő vezér átérezte népe keserűségét, ami keserűbb volt a tó vizénél. Tudta, hogy itt nem lehet mást tenni, mint ahhoz fordulni, aki egyedül segíthet. Szomjasan nem lehet tovább menni a sivatagban: letörik a test, de letörik a lélek is. Ura nem hagyja el hű szolgáját, a tóba dobott fától megédesül a viz és megelégittetnek a szomjazok. Sok száraz forrás van ezen a világon és sok rossz vizű tó. Akik abból isznak, szomjuk nem enyhül. Betegség, kiűző fájdalmak, gyötrelmek és csalódások vannak utána. Mégis hányán vannak, akik abból merítenek! Rossz kútfő rossz vize nem táplál, mert benne a pusztulás csirái vannak. Földi vándorútunkon ott járunk a partjain. Inni pedig kell, mert igy teremtettünk; mert halálosan reászorultunk az életet fenntartó tiszta vizekre: Istennek Krisztusban megjelent szent akaratára. Ő az igaz kútfő a megfáradt, szomjas vándorok számára. Ö tudja, hogy szomjazol; igyál hát boldogan a benne elérkezett élet tiszta forrásából, töltsd meg tömlőidet a hosszú útra és úgy menj tovább az Ígéret földje, ama mennyei Jeruzsálem felé . . . IMÁDKOZZUNK! Éhezünk és szomjúhozunk, mennyei Atyánk! hosszú az út, gonoszak az idők és keserűek a napok, fogyóban az ennivalónk, szárazak a tömlőink. Sok régi, drága szent örökséget emésztettünk meg, mint napjainkat. Reád hagyatkozva, segítségedet várva könyörgünk Hozzád új erőért! Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Diadalmas, megelégedett életet csak Knis'ztus által élhetünk. McDonald E. Ödön (Kolorádó) SZERDA, MÁJUS 29. OLVASD: II. Mózes 15:25.
