Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 20.

OLVASD: Zsid. 3:5-13.

“Meg ne keményítsétek a ti sziveiteket.'’ Zsid. 3:8.

J^ÉHÁNY évvel ezelőtt olvastam egy igaz történetet.

A történet Írója majdnem meghalt egy gépkocsi balesetben. Leírta, hogy hosszú perceken át feküdt kocsija roncsai alá szorítva. Felesége, ki csak enyhén sérült meg, hozzá sietett. Amint majdnem öntudatlanul feküdt, várván a segítséget, elmosódottan hallotta, hogy beszél hozzá és időnként nevén szólította.

Mikor már javában a gyógyulás útján volt, elmondta ezt az orvosának. Az orvos azt válaszolta, hogy felege valószínűleg megmentette életét, mert beszéde által fönntartotta benne a még megmaradt kevés öntudatot. Az asszony szeretete nem adta föl a küzdelmet.

Isten sokkal jobban szeret bennünket, mint az az asszony a férjét. Bár sokszor annyira nem vagyunk tudatában az Ő jelenlétének, hogy csak fátyolosán halljuk a hangját, Ő állandóan hiv. Ha válaszolunk hivó szavára, meggyógyulunk lelkileg.

IMÁDKOZZUNK!

Mi Atyánk, köszönjük szeretetedet. Alázattal kérünk bocsánatot, hogy mi nem válaszolunk rá. Segíts, hogy behangoljuk szivünket halk, szelíd hangodra és hogy mint tanítványok járjjnk, közösségben éljünk embertársainkkal és szolgáljunk nekik. Jézus nevében, Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten mindig hiv! Meglhallod-é?

Floyd B. Annette (Ésr»ik Carolina)