Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

OLVASD: Ésaiás könyve 55: 6-13.

“Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta; és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” Ésaiás 55:7.

JÓ'NÉHÁNY esztendővel ezelőtt volt, hogy egy nagyon rossz hirü ember élt a falunkban. Minden oka megvolt szomszédjainak, hogy becsületében kételkedjenek. Hanem egyszer nagyon furcsa dolgot cselekedett ez a mi emberünk. Ruhájának hátára egy fehér keresztet varrt s azontúl nem igen lehetett látni az utcán anélkül.

Kis unokaöccse csak ennyit szólt rá: "Bátyám, arról hallottam már, hogy tolvaj volt a kereszten, de tolvajon keresztet még nem láttam.”

Bármilyen szent jelvényt hord is valaki, nem téveszti meg vele sem Istent, sem önmagát. Ila az, amik igazán vagyunk napról-napra, nem erősiti meg keresztyén hírnevünket, külsőségek ugyan nem fogják soha.

A képmutatással, csalással szemben könyörtelen volt a mi Urunk; azoknak nem volt helye a szeretet evangéliumában. Annak az embernek, aki igazán szereti Jézust, nincs is szüksége arra, hogy színleléssel palástolja magát bárki előtt is. Esendő, de Krisztusban megváltott életének felmutatása a legszebb példa-adás mások előtt.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked a parancsot, hogy életünk valóságos útja kell beszéljen hitünkről szavaink helyett. Tisztíts ki belőlünk minden képmutatást, hogy jellemünk egyre inkább a Krisztus (e ke szerint való legyen. Az ö nevében kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Miért csak irigyelem azokat, akik képmutatás nélkül élnek? Miért nem követem példájukat?

Clyde 0. L«w (Nyugat Virginia)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 9.