Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

MEGÉRTVE IMMÁR MINDENT

Zakariás 9:9.

Uram, most már tudom, akartad S Te hoztad fogságon át e népet,

És hogy miért csak azok szabadultak, Akik megtaláltak Babilonban S most hazatért szivük a sziveddel.

Köszönöm azt az áldott percet,

Az ölelésnek néma sikolyát,

Mikor a megiddói Temetőben ítéletben tanított gyermeked Sírva ölelte holt hazánk porát.

Köszönöm földünkön borongó Egy-egy darabka felhőd reményét: Legyen belőlük későn siró zápor,

Mert van talán az égett romokon,

Van még nehány kiéhezett gyökér.

Köszönöm öt s várom békédnek ígért királyát Országunk fölé:

Tüzes trónunkra nem méltó kevesebb, Csak az, ki szamárháton eljövend,

És Igaz, Szabaditó, és Szegény.

N. M.