Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 25.

OLVASD: János evangélioma 10:22-25.

“A cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.” Ján. 10:25.

MEGKÉRDEZTEM egyszer egy tanult, de nem keresz*“ tyén embert: ‘‘Miért akar ön keresztyén lenni?” — Ázt válaszolta: ‘‘Azért, amit Jézus Krisztus és az Ő tanítványai az én hazámban cselekesznek.” Ez az ember nem volt diákja egy missziói iskolának, nem kapott gyógykezelést egy keresztyén, missziói kórházban s nem is kapott segélycsomagot valamiféle keresztyén jótékonysági szervezettől. Soha nem látott még keresztyén templomot belülről.

Látott azonban ez a fiatalember keresztyén iskolákat, kórházakat és jótékonysági szervezeteket — munkában. Az ő számára ezek a munkák meggyőző bizonyságtételek voltak Krisztusra nézve, akinek nevében azokat végezték. Levonta a következtetést: “Követni akarom Öt, aki népem szükségeiről igy gondoskodik, mert bízom, hogy lelki szükségeimről is gondoskodni fog.” Néhány nappal később egy másik fiatalember, egy egyetemet végzett ifjú állt egy kis gyülekezet előtt, hogy megkeresztelkedjék. “Befogadtad a szivedbe Krisztust?” ,— kérdeztem tőle. — “Még sokkal többről tehetek bizonyságot, — válaszolta, — engem fogadott el Krisztus. Ö a szivembe költözött és tökéletesen megváltoztatott engem. Most már Uramnak ismerem Őt.”

íme, kétféle bizonyságtevő munkája Annak, aki ezt mondta egyszer. “Az én Atyám mind ezideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Ján. 5:17.)

IMÁDKOZZUNK!

Ur Jézus, hálás szívvel köszönjük Neked mindazt a munkádat, amiről az Uj Testamentum beszél s mindazt, amit napjainkban cselekszel világszerte. Mindezek bizonyságot tesznek Rólad. Cselekedd kegyelmesen, hogy a bennünk ma végzett munkád s bizonyságtétel, legyen neved dicsőségére és néped üdvösségére, Ámen.

Pickett J. Waskom (India)