Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-03-01 / 26. szám
SZERDA, ÁPRILIS 17. OLVASD: Máté evangélíoma 27:19-26. “Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Öérette.” Fii. 1:29. ÉVSZÁZADOKON keresztül Szmirna Kis-Ázsiának egyik legfontosabb városa volt. A város egy, a tengerre ereszkedő domb oldalán fekszik. A domb tetején két öreg ciprusfa. S a két ciprusfa között egy sir. A hagyomány szerint, Polikárpusz püspök sírja. Polikárpuszt János apostol téritette meg s később hosszú éveken át Szmirna, Efézus és az egész környező vidék püspöke lett. Krisztus után 155-ben máglyán égette meg a római hatóság. Kezeit megkötözték. Rőzsecsomókkal körülrakták. S akkor még egy lehetőséget adtak neki, hogy megtagadja keresztyénségét, Krisztusát. Polikárpusz azonban éppen ellenkezőleg, újra, még határozottabban megvallotta Krisztusban vetett hitét. így szólt: “— Nyolcvanhat évig szolgáltam öt, és ő nem tett nékem semmi rosszat. Hogyan tudnék hát én rosszat mondani az én Királyomról, aki megváltott engem?” Mielőtt többet mondhatott volna, a dühös lángok arcába csaptak és megemésztették testét. Polikárpusz haza-vivő útja a kereszt útja volt. IMÁDKOZZUNK! 6 Urunk, Istenünk, a Te szent Fiad, a mi Megváltónk nevében jövünk Hozzád, aki halált szenvedett mindannyiónkért. Könyörgünk, jelentsd meg nékünk a kereszt útját s add nékünk azt a kegyelmet, hogy bátran követhessük azt. Bízunk Tebenned és a Te Ígéretedben, hogy utunk végén örök üdvösséget találunk, Jézus Krisztus által. Az ő nevében könyörgünk. Ámen. Helms E. Elemér (Kalifornia)