Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Zsoltárok könyve 77:10-15.

“Te vagy az Isten, aki csodát mivelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.” Zsolt. 77:15.

EGBETEGBDTEM és több hónapra ágyban kellett maradnom. Kértem Istent, hogy szabadítson meg szenvedéseimtől. Kértem őt, de nem éreztem enyhülést.

S akkor mintegy elvonult előttem egész addig való életem. Megláttam, hogy mennyire visszaéltem egészségemmel, munkámban is, szórakozásomban is, és hogy betegségem természetes következménye volt mindezeknek.

Megláttam azt is, hogy Isten az élet minden mozzanatára törvényt hozott, s rájöttem, azt kértem mostanig, hogy Isten tegyen értem kivételt mind e törvények alól. Ettől kezdve úgy szóltam Istenhez imádságomban, mint Atyámhoz. Bizonyossá lettem, hogy mindenki elhagyhat, de Ö velem marad örökre.

Beismertem őszintén, hogy nem imádkoztam jól. Könyörgésem nem a Jézus lelke szerinti volt, hogy kerestem volna Istenemet a szenvedések közepette is. Uj, igazi imádságom ez volt: “Segíts meg Istenem, hogy elhordozhassam e méltán megérdemelt fájdalmakat.” Akkor érintett meg gyógyító keze, s lelkemet égi békesség sugározta át.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Szentek és igazak a te útjaid akkor is, amikor mi nem látjuk, vagy nem akarjuk meglátni azokat. Kérünk, bocsásd meg a mi tévedéseinket, hogy a Te Szent Lelked világánál soha el ne térjünk a feléd vezető útról. Jézus érdeméért könyörgünk, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Istien mindig vetem van és soha nem feledkezik el rólam.

Taube Vilmos (Argentina)

KEDD, JANUÁR 8.