Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 14.

OLVASD: Filippi levél 5:5-11.

“Alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál.” Fii. 2:3.

jH MIKOR megkeresztelkedtem és az Egyházba beléptem, legnehezebbnek találtam azt a tanítást, követni: “Alázatosan egymást különbnek tartsátok ti magatoknál!"

A szeretetről elmélkedve, megtanultam, hogy az édesanya együtt-szenved szeretett gyermekével és gyermekének még bűnéért is felelősséget érez. Maga Jézus is úgy szenvedett azoknak hitetlenségéért, keményszivüségéért és kegyetlenségéért, akik megfeszítették Öt, mintha mindezt Ő Maga követte volna el. Mert szeretett minket, magára vette bűneink büntetését.

Mikor Krisztus szeretetének fényénél megvizsgáltam magamat, rájöttem, hogy nincs bennem elég szeretet ahoz, hogy mások gyengeségeiért és hibáiért felelősséget vállaljak. Lelkem azonban hamarosan tüzet fogott a Krisztus szeretetének lángjától s azóta az Ő szeretetének fényében imádom Istent.

Ahoz, hogy Isten lélekben és igazságban való imádására (Ján. 4:24.) és szeretetben való szolgálatára (Gál. 5:13.) eljuthassunk, rá kell térnünk a kereszt útjára. Mindennap imádkoznunk kell, szeretetben való megújulásunkért.

IMÁDKOZZUNK!

Mindenható Atyánk, nem tudjuk felmérni a Jézus Krsztus keresztjében nyilvánvalóvá lett szereteted mélységét. De szivünk megtörik e végtelen szeretet láttára; csepegtess e szívbe új indulatot- Álddj meg bennünket, hogy vállaljunk részt szeretettel mások terheiből, szenvedéseiből, áldott Megváltónk nevében. Amen.

Murakami Osamu (Japán)