Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-03-01 / 26. szám

OLVASD: I. János 2:12-17.

‘Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vájjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok. Ján. 7:17.

f GY éjszakai utazásunk alkalmával, sok száz mérföldre otthonunktól, számtalan útkereszteződést érintettünk. Ujra-meg-ujra útjelző táblák tűntek fel előttünk a környező vidék faluinak, városkáinak neveivel. Ezcrmeg-ezer ember számára azok a nevek családi otthonokat, kedves szeretteiket, munkahelyüket, életüket, biztonságukat, boldogságukat jelentették. Nekünk, akik az éjszakában tovarobogtunk mellettük más tájak felé, nem jelentettek semmit. Csak üres szavak voltak. Miért? Mert azokban a városokban még soha nem jártunk. Azokat az embereket nem ismerjük. Azokban a helységekben senkink és semmink sincsen.

A lelki élet valóságai, mint Isten, a Biblia, az Egyház, Krisztus, imádság és a többi, sok ember számára semmit nem jelentenek. Isten akkor válik igazi, élő valósággá a számunkra, ha személyesen találkozunk Vele és személyesen ismerjük meg Őt. Hogy erre eljuthassunk, a személyes ráhagyatkozásnak, szeretetnek és engedelmességnek útját kell követnünk.

Ha Istenhez hitből gyakran imádkozunk, ha Krisztus Anyaszentegyházában, az Ő híveinek lelki közösségében résztveszünk, ha Igéjét hittel, hűségesen olvassuk, — mindezek hozzásegítenek bennünket ahoz, hogy a “vallás” szokványos szavai életes valósággá, változzanak számunkra.

IMÁDKOZZUNK!

Szeretet Istene, jelentsd meg Magad ma nekünk újból, amint akaratodat kutatjuk és annak engedelmeskedni törekszünk. Erősíts meg bennünket Krisztus követésében, Szentlelked vezetése által. Idvezitő Jézusunk nevében kérünk. Ámen.

Dail F. Roderick (Észak-Karolina)

SZERDA, ÁPRILIS 3.