Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-01-01 / 25. szám
VASÁRNAP, JANUÁR 6« OLVASD: Apostolok Cselekedetei 4:23-31. “Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az Ő orcáját szüntelen.” I. Krónika 16:11. JOY HÁROM éves fiúcska orvost játszott kis testvérének játék babájával. Miután szorgalmasan megvizsgálta a babát, odafordult testvéréhez és azt mondta: “Bizony ez a gyerek nem lesz jobban soha.” “Nem vagy te jó orvos” — mondta a másik. “Elmegyek majd egy igazihoz.” “Hiába” — erősítette a kisfiú — “nem találsz mást.” “Akkor elmegyek és megmondom Istennek, hogy gyógyítsa meg” -— jött a felelet reá. “Jó, csak inkább kérjed Ót, mint tanítsad, hogy mit kell tegyen” — fejezte be a kisfiú a társalgást. Vájjon milyen a mi imádságunk? Kérünk-e valamit Istentől, vagy pedig parancsolgatni akarunk Neki? Sokszor van az úgy, hogy az imádságban is gyermekesek vagyunk, ahol pedig nem kellene. Mert az imádság igazában azt jelenti, hogy Isten akaratához akarunk ragaszkodni, és amit kérünk, Jézus nevében kérjük. Az imádságban is Isten kell megmondja nekünk az Ő akaratát. Abban van Isten a legközelebb hozzánk, teljesen a szivünkben. IMÁDKOZZUNK! Istenünk, Édes Atyánk! Taníts minket igazabb imádkozásra naponként, hogy a Te akaratodat cseiekedhessük még hűségesebben. Segíts arra minket, hogy egész életünk egyetlen, szüntelen való imádság legyen Te előtted. Jézus Krisztus által kérünk, Amen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Mától fogva úgy tos'zek mindent, amiint kértem imádságomban Istentől. Banks Virginia (Georgia)
