Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-03-01 / 20. szám
“És mikor esznek vala monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.” Máté 26:21. IjGYSZER, láttam Leonardo da Vinci világhírű festményét az Utolsó Vacsoráról. A képnek központi alakja Krisztus. A művész azt a drámai pillanatot rögzíti meg, amikor a Messiás szava rákul a bűnös, csüggedő, félénk tanítványok szivére. “Közületek egy e.árui engem. ’ A halhatatlan alkotáson minden tanítvány arcára rárajzolódik legtitkosabb érzése és gondolata.. A lélekzet állító néma csendben, amely a Mester szavait követte, szóban kif e jezhe tetle n ül, de az arcokra vásottén, végig vonaglik a lelkekben a néma kérdés. “Én vagyok-é az?” Abban a pillanatban Judás is felnéz Jézusra s görcsösen megragadja a pénzes zsákot, amelyben a Messiás vérdija van. Judás is egy tanítvány volt. Ott élt a Messiás mellett. Látta csodadolgait, de megölte lelke aranyrulhás királyfiát a pénzszerelme, az anyag szerelme. Azért a legszörnyűbb kárhozat, az Övé, mert a Messiását eladta egy marék aranyért. Krisztus nagypénteki keresztje az Ő láthatatlan, önök szenvedésének is szimbóluma. Minden bűnös vágyban, cselekedetben Őt bántjuk, feszítjük keresztre. Ha szebb a vérnek és aranynak a muzsikája, mint az Ige szava s a feléje Ihivó zengő zsoltárok, akikor fel kell tegyük mi is a kérdést: Én vagyok-é az? IMÁDKOZZUNK! Atyánk, Istenünk, nagy a Te hatalmad, Megengeded nekünk a döntést arra nézve, hogy eláruljunk vagy kövessünk téged. Tudjuk azt is, hogy nagy öröm néked, ha úgy cselekedhetünk, ahogy a Messiás tanított cselekedni. Kérünk, kormányozz minket s tarts meg bennünket az irántad való teljes hűségben Szent Fiad ereje által. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Én hiszek Krisztusnak irántam váló bizalmában.” Ceballos Fernandez Raul (Kuba) HÉTFŐ, MÁRCIUS 2 6. OLVASD: Máté 26:20-25.
