Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 8.

OLVASD: Korintus II. levél 7:20-24.

“Kiki a miben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.” I. Kor. 7:24.

J ACKS L. P. két hitetlen emberről mondta el ezt az elbeszélést. Az egyik haldoklott, a másik pedig mellette ülve igyekezett a nagy beteget bátorítani.

“Csak kapaszkodj, Tamás, csak kapaszkodj”, mondta a haldoklónak.

“De ninosen mibe kapaszkodnom”, mondta az gyenge szavakkal.

Lehet-e ennél szomorúbb dolog, mint mikor valaki a véghez érkezik és nincs mibe kapaszkodnia, valami örökkévalóba?

Nem szükséges az embernek hittudósnak lenni ahoz, hogy Istenben higyjen és reméljen. Pál apostol azt irta a korintusbeli gyülekezetnek, hogy nem épen az határozza meg az Isten országába való bemenetelünket, hogy mik és kik vagyunk.

Üdvösségünk abban van, hogy az Istenhez fordulunk hit által a Krisztusban és benne maradunk. Azért amint ma végezzük mindennapi munkánkat bármilyen hivatásban vagyunk is, ne legyen semmi köztünk és Isten között, ami távol tartana bennünket őtőle!

IMÁDKOZZUNK!

Kegyelmes Isten, jó Atyánk, örvendünk, hogy Benned élünk, mozgunk és vagyunk. Minden reménységünk Tebenned van. Szentelj meg bennünket szent Fiadban. Taníts a Te akaratodra, és bátorits annak teljesítésére, a Jézus Krisztus által. Ámen. ,

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Isten átváltoztat bennünket a Mester szolgálatára.

Bast John Marvin (Dél Karolina)