Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

KEDD, MÁRCIUS 6.

OLVASD: János 4:9-14.

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ,ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16.

A MIKOR egyházi gyűlést tartottam egy alkalommal Kubában, Violeta városában, kiküldtek egy közeli városban levő egyházhoz. Nem is gondoltam, milyen nehéz lesz majd oda találnom.

A vonatról leszállásom után érdeklődni kezdtem a templom hol- és merre-léte felől. A spanyolul beszélő járókelők csodálkozó arccal hagytak magamra, mint egy idegen és különcködő valakit.

Végre (bementem egy bankba és ott megkérdeztem, van-e valaki, aki tudna velem angolul beszélni, s aki megmagyarázná, hol találnám meg a templomot. Erre egy fiatal ember lépett elő. Mosolyogva kezet fogott s azt mondta: “Az én apám annak a templomnak a pásztora, örömmel vezetem el a házához.”

A papiakból való távozásom után ébredtem rá, hogy milyen nagy a hasonlat az én tapasztalatom és az üdvösség megtalálása között. Nem tudjuk az Istenhez vezető utat. De egyszerre Isten Fia, a Jézus Krisztus, elvezet bennünket mennyei Atyánk házához.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, mennyei Atyánk, Nálad nélkül elveszve vagyunk idegen földön. Köszönjük, hogy a Te szent Fiadban meqmutattad a Hozzád vezető utat. Segíts bennünket, ihogy mi pedb írásokat tudjunk az üdvösség útjára vezetni, a Jézus Krisztusban. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztust követem, aki Istenhez vezet.

Wise T. Newton (Florida)