Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

“Hívj segítségül engem a nyomorúság idején.” Zsolt. 50:15.

f GY angliai lóversenyen jövendő-mondó cigányaszszony bódéja előtt haladt el a tömeg. Szembeötlő, tarka betűs hirdetése kérkedő hangon csalogatva hívogatta a lóverseny közönségét: “Ide jöjjön be! Házassági, családi, anyagi ügyben biztos tanácsot csak itt kaphat! Ide jöjjön mindenki!”

Valaki egy vallásos röplapot adott ennek a cigányasszonynak. Valaki Isten irgalmas szeretetéről kezdett neki beszélni. A cigányasszony megtört és zokogni kezdett. — Óh uram! kérte hivő lelkű látogatóját, — imádkozzék értem! Rettenetes az én szomorúságom. Egyetlen leányomat elcsalták a házamtól. Élete tönkrement. Nem tudom, mit csináljak? — -Ez az asszony, aki olyan fenhangon hirdette, hogy mindenkinek biztos tanácsot tud adni, saját maga tanácstalanul szenvedett.

Sokan azt képzelik, hogy csak ők tudják, mi a baja a világnak, barátaiknak, embertársaiknak. Vájjon keresték és kutatták-e ezek a Szentirásból, az élet könyvéből a bajok igazi forrását? Mennyire szűkölködünk mi Isten dicsősége nélkül! Vájjon megtaláltuk-e a feleletet lelkünk igazi, örökkévaló szükségeire? Megtaláltuk-e a bűnnek azt a szakadékát, amely Istentől elválaszt minket? Megismertük-e, hogy életünk kínzó kérdéseire csak Mesterünktől nyerhetünk végleges, kielégítő választ?

IMÁDKOZZUNK!

Áldott Istenünk, a Tebenned való hit, megtartó szereteted és a Benned való reménység nélkül mi volnánk a legszerencsétlenebb teremtések e világon. Segits, hogy úgy élhessünk, amiképen Fiad tanitott élnünk, hogy a Te dicsőségedet munkálhassuk. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten dicscsőségére csak úgy tudunk élni, ha a Krisztusban új teremtményekké válunk. Jealous W. Ernő (Anglia)

SZERDA, FEBRUÁR 15.

OLVASD: Zsolt. 50:1-11, vagy Máté 9:1-8.