Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

“Tíz szűz ... elővevén az ő lámpását, kiméne a vőlegény elé. öt pedig közülök eszes vala és öt bolond.” Máté 25:1-2.

JIZ leány készült a lakodalomra. Mind a tiz biztosra vette, hogy résztvesz a mulatságban. Mind a tiz feszült izgalommal várt a vőlegény érkezésére. Tudták, hogy minden percben megjöhet. És a tiz közül csak ötnek jutott eszébe, hogy a vőlegény fogadásához mire van igazán szüksége. A többi csak a mulatságra gondolt, a kiváltságra, örömre, szórakozásra, amiben e napon része lehet. Nem vette komolyan az előkészületet.

Az élet döntő pillanataiban nem lehet mindig mások segítségére számítanunk. Magunknak kell szembenéznünk a helyzettel. Saját magunknak is rendelkeznünk kell olyan lelki erőforrással, amelyikből a szükség pillanatában meríthetünk. Sokan tudják, és érzik a felelősséget, amit Jézus Krisztussal és az Anyaszentegyházzal szemben magukra kellene vállalniok, de nem veszik azt komolyan. Igyekeznek elodázni azt a távoli jövőbe. iS egyszer csak megroppannak. Lelki erőforrásra volna szükségük s nincs hova fordulniok. Nem voltak felkészülve ilyen helyzetre. Hitet és lelkierőt nem lehet kölcsön kérniük másoktól. Ez kinek-kinek Istentől kapott sajátja.

I MÁDKOZZUN K!

Istenünk, ments meg bennünket a közömbösség átkától. Krisztus hatalma és a Szentlélek bennünk való lakozása által növeld a mi lelki erőnket, hogy annak segítségével szembenézhessünk életünk minden nehézségével, kétségével és szükségévé!. Fiadnak nevében kérünk, aki így tanitott minket imádkozni: ‘‘Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.”

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hitet és lelki erőt nem kaphatunk kölcsön másoktól, Isten ajándéka az mindenikönknek.

Martin Huntington Frances (Michigan)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 13.

OLVASD: Máté 25:1-13.