Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-01-01 / 19. szám
“És ha elfeledkeznének is ezek, és terólad el nem feledkezem.” Ézsaiás 49:15. |9'52 nyarán, egy dán egyetemista barátommal európai kirándulásra mentünk. Dániából jövet Németországba érkeztünk és Hamburgban, a kikötőben nagyon sok, kedves barátunkkal találkoztunk. Ezek elhalmoztak bennünket élelmiszerrel, amit mi nem birtunk elfogyasztani. Nem csak egy napra, de elég lett volna egész utunkra is. Hogyan szabaduljunk meg ettől a rengeteg élelmiszertől, el sem tudtuk képzelni. De azért hűségesen vittük magunkkal; gondoltuk, hogy majd csak kerül valaki útközben, akinek szüksége lesz reá! A következő reggel tele volt az utca munkába siető emberekkel. Az én dán barátom igy szólt hozzám: “Hogyan is tud a jó Isten ezekre az emberekre személyszerint gondot viselni?!” — Amint az egyik úton tovább mentünk, rájöttünk, hogy eltévedtünk. Megkérdeztünk egy velünk szembe jövő embert, nem tudná-e nekünk megmondani, merre van az állomáshoz vivő út?” Mikor elbúcsúztunk tőle, azt kérdezte, nem tudnánk-e neki valamennyi pénzt adni, hogy 3 gyermeke számára krumplit vehessen, mert nagy Ínségben vannak?! Azt mondtuk neki, hogy pénzünk nincsen, de ennivalónk van, éppen az ő számára. így kaptunk feletett mindjárt arra a kérdésre: “Hogyan tud Isten ezekről az emberekről is gondoskodni?!” IMÁDKOZZUNK! Isten, mennyei Atyánk, hálát adunk a Te kegyelmes gondoskodásodért, hogy naponta megadod, amire szükségünk van. Magasztaljuk és dicsőítjük a Te háromszor szent ne/edet. Fogadd kevesen hálánkat és kérünk, hogy továbbra is add meg nekünk mindennapi kenyerünket, az Ur Jézus nevében. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten szeretet Ó3 minden munkája szereltéből fakad. Kristofferson Jakab (Norvégia) VASÁRNAP, FEBRUÁR 5. OLVASD: János 3:11-16.
