Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

SZERDA,JANUÁR 11.

OLVASD: Lukács 15:3-10.

“Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja?” Lukács 15:4.

\MIKOR egy benzin-kútnál az autó ablakán át fizettem, az egyik pénzdarab leesett és az ajtó ablaknyilásába szorult. Türelmes keresés árán sikerült csak megtalálni. A pénzdarab csak egy kis értéket képviselt, mégis több figyelemben részesült, mint a többi pénz, ami a pénztárcámban volt.

Jézus nagyszerű igazságokat hozott napfényre az ember gondolkozásának ismeretén keresztül. Az ember, akinek száz juha van, mind a százat értékeli. Az azonban, amelyik eltéved, külön figyelemben részesül.

Isten mindabban gyönyörködik, amit teremtett. Minden, amit teremtett, értéket jelent számára. Bennünket az Ő képére és hasonlatosságára teremtett, hogy vele együtt lehessünk. Jézus eljött, mint jó Pásztor, hogy életét adja a juhokért. Mikor bünbocsánatért esedezünk, eltörli bűneinket vére által és megbocsátja gyarlóságainkat. Ledönt minden korlátot, mely közöttünk és közötte áll. Legyünk örökre az övéi.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, aki örök szeretet vagy, mi pedig teremtményeid, Köszönjük, hogy gondot viselsz rólunk. Engedd, hogy megérezzük atyai szeretetedet, mi pedig engedelmeskedve akaratodnak, lehessünk őszinte és alázatos gyermekeid, jó Pásztorunk, a Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha Isten minket úgy megbecsül, becsüljük meg mi is egymást. Gilbert H. Charles (Pennsylvania)