Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: Thessalonikai II. levél 4:13-18.

. mindenkor az llrral leszünk.” I. Thess. 4:17.

JJTVÍEjNÖT évvel ezelőtt, egy hűvös márciusi napon, késő délután érkeztünk meg édesapámmal és bátyámmal Clarkba, Dél Dakotába.

Huszonnégy óráig tartó utazásunk alatt mi voltunk az egyedüli utasai a Nyugati Vasút egyik kivándorló vonatnának. Két vasúti kocsi rakományt hoztunk magunkkal: lovakat, egyébb háziállatokat és földművesszerszámokat. Az állatok kirakása nem sokáig tartott. A havas esőben azonban nehéz ütünk volt velük, új otthonunk felé. Hideg szobában feküdtünk le azon az estén, de a fáradtság és kimerültség annyira letört, hogy azonnal elaludtunk.

Reggel édesapám karjaiban ébredtem fel. Azt mondta nekem: “Kis fiam, itt vagyunk új otthonunkban és már világos nappal van.”

Lelkipásztori éveim alatt nagyon sokszor, amikor vigasztalni próbáltam megszomorodottakat, felidéztem édesapám szavait, amelyeket akkor mondott: “Kis fiam itt vagyunk új otthonunkban.”

Én hiszem, hogy az utolsó “elaluvás” után megtapasztaljuk, hogy akik meghaltunk volt a Krisztusban, feltámadunk és mindenkor az Úrral leszünk.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Édes Atyánk, segíts minket, hogy bizodalmunkat Beléd tudjuk helyezni. Hogy tudjunk hittel és hűséggel hozzád menni és a Te örök Isteni kegyelmed és irgalmasságod segítségével már itt e földön Neked tetsző életet élni. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (I. Kor. 15:19.)

Graves E. Ray (lowa)

KEDD, ÁPRILIS 1Ó.