Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-03-01 / 20. szám
“Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton ...” János 21-4. JÉZUS keresztrefeszitésével a tanítványok reménysége széthullott. Leglbenscbb barátjuk és Uruk volt halott. Véges emberi okoskodásukban csak a megsemmisülést látták maguk előtt és megfeledkeztek azokról a kinyilatkoztatásokról és vigasztaló szavakról, melyeiket még halála előtt mondott nekik Jézus. Ezért volt oly homályos előttük minden, még a feltámadás és megjelenés után is. Csak így történlhetett meg, hogy amikor elmentek halászni, az Urat, aki a parton megállott, nem ismerték fel. Teljesen lekötötte őket a munkájuk. Ilyenek vagyunk mi is, mai embereik és tanítványok. A földi vonatkozású dolgokban annyira elmerülünk, (hogy amiatt nincs időnk az Urra tekinteni. A Krisztusban élő hit nemcsak szimbólum, hanem valóság. Ha zátonyra fut egy-egy emberi sors, az igazi megoldás csak a Megváltónál van. Életünk szomorú, sötét szakaszán alig várjuk a “napfelkeltét” és a viharos “vizen” kutatjuk az életmentő “partot”. Mindenki számára ifelvirradhat az “uj reggel” és egy boldog “révbeérés”, ha az élő Krisztus elé viszi bünbánatát. Ő nyújtja nekünk bün'bocsájtó kegyelmével a békét és a felemelkedést. IMÁDKOZZUNK! 6h, Istenünk, köszönjük Neked az életünk megpróbáltatásait, a sötét, fénytelen napokat, mert enélkül nem ismerhetjük meg a vigasztalásban rejlő örömet, a virradatot. Te vagy a kivezető Ut a sötétségből, a nyugalmas rév, Jézus Krisztusunk, Aki menynyei ragyogással tudod betölteni a mi életünket. Kérünk vezess bennünket továbbra is, hogy el ne vesszünk az élet útvesztőiben. Amen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Isten világosság és nincsen Ben^e sötétség!’’ (I. Ján. 1:5.) J. D. Kavich (India) SZERDA, ÁPRILIS 4, OLVASD: János 21:1-6.
