Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

“Monda neki Jézus, ne illess engemet, mert még nem mentem fel az Atyához; hanem menj az én atyámfiáihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János 20:17.

f GYIK reggel a szomszédom, egy szép fehérhajó öregedő asszony, kitörő örömmel fogadott és ezt mondta: “Igen jó hirt akarok mondani önnek. Képzelje, nagymama lettem.” Az örömmel csordultig telt szív, mindig barátot keres, hogy kiöntse, szétszórja a jó (hírt, mint virág az édes illatát.

A négy evangélium tanúsága szerint asszonyok voltak azok, akikkel a feltámadt Krisztus először találkozott. Némelyek az elsők voltak, akik mindjárt a feltámadás után látták az Urat. Ők kapták először a legvigasztalóbb parancsot, hogy menjenek és vigyék a hirt a többieknek, a feltámadt Messiásról.

iMikor Krisztus először találkozott a tanítványokkal a feltámadás után, azt mondta nékik. ‘‘Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Mánk. 16:15.)

Kétezer éven keresztül a tanítványoknak, misszionáriusoknak, lelkészeknek zarándok serege járta a széles világot, hirdetvén mindeneknek a feltámadás evangéliumát. Most immár rajtunk a sor, hogy kimenjünk e világba s tegyünk bizonyságot a feltámadt Krisztusról.

I IMÁDKOZZUNK!

Nyisd meg Atyánk a szemeinket, hogy lássuk a nagy alkalmakat, amikor az Igét hirdetnünk kell. Áldd meg a keresztyén misszionáriusokat, hogy tanítsák a Krisztust minden népnek. Minden utat nyiss meg a te igehirdetőid előtt a te evangéliumod terjesztésére. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

El kell mondjunk egy történetet az ismerőseinknek.

Hjcks L, Mable (Észak Karpdna)

HUSVÉT VASÁRNAP, ÁPRILIS 1.

OLVASD: János 20:11-18.