Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

FEBRUÁR 17.

“Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.’’ Ján. 5:17. Olvasd: Gál. 6:1-9.

jvGY vasárnap délelőtt, az istentisztelet után az egyik egyháztag, aki sokat adakozott a templomépitésre, odaszólt a mellette ülő embernek s hivta, nézzék meg a nem-rég befejezett új épületszámyat. Az ember így válaszolt: “Ó, hogyne, az új épületet. Éppen most lett készen a napokban. Engem is érdekel, mert — hadd mondjam el önnek, — az új szárny tervrajzát én készítettem és én ellenőriztem az építkezést.”

Mindkét ember Isten munkatársa volt. Mindkettőt érdekelte az Isten háza. Az egyik pénzt adott az építésre, a másik tudását és munkáját adta.

Te és én vájjon nem vagyunk-e Isten munkatársai az emberek között? Istennel dolgozni azt jelenti, hogy érdekelnek bennünket az emberek és szüntelen arra gondolunk, hogy ezeknek az embereknek szükségük van Megváltóra. Ha Isten munkatársai vagyunk az emberek közt, megismertetjük őket Krisztussal s Krisztust velük. Ő megváltja őket és elindítja s vezeti a krisztusi életben való megszentelődés útján.

Előttünk a föladat. Vájjon tudatában vagyunk-e annak, hogy a szüntelen munkálkodó mennyei Atya munkatársai vagyunk az emberek között?

IMÁDKOZZUNK!

Bocsáss meg, mindenható Isten, ha sokszor nem törődünk embertársainkkal. Ébressz tudatára annak, hogy felelősek vagyunk értük, mint a Te munkatársaid. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

"Isten munkatársai vagyunk.” I. Kor. 3:9.

Ignacio J. R. Silverio (Fülöp-szigetek)